Tegnap azon gondolkodtam, milyen rég voltam már itt, és milyen rég nem írtam már semmit. Elkezdtem kétségbeesni, hogy unalmas életem mindenféle izgalom nélkül fog a továbbiakban telni, de hál Istennek, ettől nem kell tartanom...
Pár hete megismertem valakit, akire már régebben utaltam; kedves volt, hatalmas szemei láttán megremegett a lábam, természetesen viselkedett minden helyzetben, és amellett, hogy tényleg nagyon jól néz ki, belsőleg is teljesen oké. Bevallom, engem is a hatalmába kerített, de jött egy barátnőm, aki közölte, hogy neki kell ez a srác, és mivel rég nem volt senkije, aki meg volt, az inkább ne lett volna, ezért úgy döntöttem, hogy kísérletet sem teszek arra nézvést, hogy közelebbi kontaktusba kerüljek, mert a barátság mindenek előtt, meg ilyenek. Ez minden félreértések elkerülése végett nem adomány vagy nagyvonalúság, egész egyszerűen egy olyan ésszerű döntés, melynek meghozatalához a barátság mellett az is hozzájárult, hogy bár bejött nagyon a srác, mégsem varázsolt el teljesen...
Tegnap előtt megismertem egy srácot, aki most van túl egy szakításon, aranyos, kedves, értelmes és szerethető, legalábbis számomra annak tűnt. Hosszú időn keresztül beszélgettünk a koli előtt a hidegben és úgy gondoltam, hogy jól kijönnénk, ezért miután másnap felvett MSN-en, belementem abba, hogy általános témák mellett más dolgokról is beszélgessünk.
Szépen indult minden, bókok bókok hátán, kedves megjegyzések részéről, és flört, flört, flört... Tényleg levett a lábamról. Kezdtem jól érezni magam a bőrömben hosszú idő után először, és elkezdtem elhinni, hogy velem is történhetnek nagyritkán jó dolgok.
Megbeszéltük, hogy este találkozunk egy nagyon jó barátnőnk szülinapi-névnapi buliján, és folytatjuk a beszélgetést, ami egy zajos és füstös szórakozóhelyen végülis összejött hajnal három táján. Előtte, szemeztünk, táncoltunk, és az sem érdekelt, hogy mindenki fogdossa, rengeteg mindenkivel táncol, vagy hogy másznak rá, mert tudtam, hogy Őt nem érdekli egyik lány sem, és teljesen mindegy, hogy mit csinálnak vele, őt hidegen hagyja ez az egész. Aztán félrevonultunk és a beszélgetésünk kb ott folytatódott, ahol délután abbahagytuk... Szó szót követett, és hirtelen már arról ment a társalgás, hogy vajon milyen lehetne együtt? Érdemes lenne-e megpróbálni, van-e értelme elkezdeni, és ha igen mikor. A dolgok alakultak, és hirtelen már kapcsolatról beszéltünk, meg a későbbiekben együttalvásról, és ezután elcsattant az a végzetes csók, ami a tegnapi napot teljesen tönkre tette, és ami az egész botrányt elindította...
Ezt az aprócska, ám annál élvezetesebb és (számomra legalábbis) jelentőségteljes csókot meglátta az ünnepelt, aki dúlva-fúlva odarohant, és irdatlan ordítások közepedte kijelentette, hogy velem az életben többet nem áll szóba, a srác meg miért nem megy, ha hívatja (egy olyan lányon keresztül, aki engem személy szerint nem igazán kedvel, és aki nyíltan és gusztustalanul feltűnően mászott egész este a srácra). Fogalmunk sem volt, hogy mi ez az egész, nem értettük, ezért normálisan lereagálni sem tudtunk, csak megegyeztünk abban, hogy amíg ő ezt elsimítja én elmegyek a mosdóba, aztán találkozunk a tánctéren.
Aztán nem ez történt... A srác is és a többiek is eltűntek, és egy telefonból megtudtam, hogy a probléma az volt, hogy a 26 éves "házigazda" többet szeretett volna barátságnál a 22 éves sráctól, és sérelmezte, hogy én ilyen csúnyán átvertem. Szóval néhány pillanatnyi boldogság után gaz csábítóvá és szemét ribanccá avanzsálódtam néhány barátom szemében, függetlenül attól a tényről, hogy nekem a hölgy soha meg nem említette, hogy bejönne neki a fiú, valamint hogy az fentebb leírt első történetet ismerve én soha nem tennék ilyet egyetlen barátommal sem.
De a befejezés még ennél is szebb, ugyanis a srác kijelentette, hogy ő vétlen, és én csókoltam meg, és különben sem tudja, hogy mit akar...
Ez nem csak azért furcsa, mert ő kezdeményezett, ígért, flörtölt és bókolt, hanem azért is, mert közben boldognak látszott, és csillogott a szeme. Így hazudni azért még a legprofibbaknak is elég nehéz, szóval hihetővé és hitelessé vált számomra.
Ezek után már én sem tudom, hogy mit akarok, pedig minden jól indult, és végre azt hittem boldog leszek, de mint tudjuk az élet ilyen: szomorú és igazságtalan...
Egy éjszaka alatt elveszítettem egy nagyon jó barátot, és egy szívemnek igen kedves srácot is, és még mindig nem értem, hogy hogyan történhetett meg ez az egész ilyen hirtelen és váratlanul...
Keresd meg a lányt...
2008.03.11. 07:54 | Vicuska | 2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vicuska.blog.hu/api/trackback/id/tr45375500
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csabi · http://www.bernhardt-fashion.hu/ 2008.03.11. 21:34:41
Én se szeretem az éjszakákat. :S
cara mia 2008.03.12. 01:39:12
Kedves Csabi!
Szerintem Vicuskának nem az éjszakával van baja, hanem az emberi ostobasággal, és a pasik döntésképtelenségével. Én is jártam hasonló cipőben, és tudom, hogy milyen érzés lehet valakiről megtudini, hogy bár azt mondja téged akar, ez mégis csak a pillanatnak, és (gondolom) az elfogyasztott szesznek szól. De nem tudom, lehet, hogy mégis neked van igazad. Szerintem te is olvasd el a többi bejegyzést, és egy kicsit próbálj a világába látni.
Szerintem Vicuskának nem az éjszakával van baja, hanem az emberi ostobasággal, és a pasik döntésképtelenségével. Én is jártam hasonló cipőben, és tudom, hogy milyen érzés lehet valakiről megtudini, hogy bár azt mondja téged akar, ez mégis csak a pillanatnak, és (gondolom) az elfogyasztott szesznek szól. De nem tudom, lehet, hogy mégis neked van igazad. Szerintem te is olvasd el a többi bejegyzést, és egy kicsit próbálj a világába látni.
