Mikor azt hiszed, minden rendben, felborul körülötted a világ...
Mikor azt hiszed, elfelejtetted, visszasétál az életbe, és visz mindent: az eszed, a szived, a lényeged...
Mikor azt hiszed, felnőttél, akkor Ő újra tizenhét évessé változtat egy pillanat alatt...

Évekkel ezelőtt egy 17 éves, naiv, nem tökéletes, de kedves lány beleszeretett egy srácba, aki forgószélként kapta fel a kislányt, és csak repítette és repítette az ismeretlenbe, hogy aztán ledobja a földre, és nélküle szálljon tova...
Nagyon régi ez a mese, és sokak számára ismerősen csenghet.
Amikor ez a naiv kicsi lány szemben állt a mindössze egy évvel idősebb sötét szemű, nagyon magas sráccal, hirtelen megremegett a térde. Életében először. Nem tudta mi ez, és azt sem, hogy mi lesz ezután, csak azt, hogy minden idő elvesztegetett, amit nem vele tölt, és minden dolog lényegtelen, ami nem kapcsolható hozzá. És a fiú tudta, mit érez a lány, és elkezdett vele  játszani. A kislány egyre kevésbé élvezte ezt a játékot, és egyre jobban fájt neki, de nem tudott kiszállni, mert azt hitte ez az igaz szerelem, és az igaz szerelmek mindig beteljesednek a filmekben, ígyhát csak repült tovább a széllel, nem érezve annak veszélyét, hogy az egyszer akár tornádóvá is  nőhet.  Jöttek a folyamatos viták, az állandó balhék, a sorozatos megalázások - melyből persze mindketten kivették elég rendesen a részüket -, melyek a kicsi lányt keménnyé, erőssé, és hajthatatlanná edzették. Egyszer a fiú dagadtnak nevezte, a lány 20 kilót fogyott. Amikor a fiú megbántotta fájdalmában levágatta a haját, amikor azt hitte, hogy végre a fiú is szereti, kiderült, hogy hazug ábránd volt csupán, a fiú egy fogadás miatt játszott ismét vele.
A lány ezalatt mérhetetlen fájdalmat, és elkeseredést gyűjtött össze magában, hideg lett, és munkába menekült, melyben a maximumot elérve a legfiatalabbként jutott olyan magaslatokra, ahol azelőtti énje soha nem járhatott volna, és amit a fiú nélkül soha nem láthatott volna meg. Keresett lett, ismert, és nagyon jó abban, amit csinált, viszont szomorú, rideg, és megtört emberként próbálta túltenni magát a fiún, és úgy tűnt, sikerült neki, ám az élet ennyire nem egyszerű...
Évek teltek el, és a lányból nő lett, aki gyökeresen megváltozott, átértékelte az életét, és fájdalmából energiát kovácsolva megvalósította újonnan jött céljait és ábrándjait, sikerei miatt pedig mindenkit megkapott, akit szeretett volna; de akit a legjobban szeretett, az örök ábránd maradt...
Egyszer a fiú, aki az évek során férfi lett újra hallatott magáról és a nő szíve nagyot dobbant, de mint később kiderült: hiába. Tökéletes randi, hasonló gondolkodás, szikrázó levegő és ugyanazok a pillantások, mint régen. És a nő újra 17 éves. És újra rajong. És újra boldog valaki mellett, akire addig csak vágyott.  Ám a férfi világában sem érzelmeknek, sem állandó nőknek nincs helye, ezért igazi kapcsolat szóba sem jöhet közöttük. Egy eltévedt csók, és egy szenvedélyes pillantás után a nő kiszáll a férfi kocsijából és hazamegy. Lefekszik aludni, de álom nem jön a szemére, hiába várja. Újra nehéz a szíve, és újra sírni szeretne, de már nem tud. Miatta nem...Álmatlanul várja a hajnalt, és reméli, hogy ezt az egészet elfelejtheti. Ki akarja törölni a csók emlékét, de még az ajkain ég...
És a lány ír...
Hátha könnyebb lesz így...
Vagy elmúlik a fájdalom...
Esetleg visszatérhet a hétköznapokba...
A mindig tökéletes, erős, határozott és profi nő megint 17 éves naiv kislány, és ez fáj neki, Nagyon fáj...