Pasik, élet és egyéb apróságok

Üdvözöllek egy olyan lány világában, akinek az élete, a barátai és a kapcsolatai sem egészen átlagosak, talán ő sem az....

Friss topikok

  • Vicuska: @Varga Endre: Évődni mindig van min, csak az elmúlt évek zsibbadt ködében valahogy úgy éreztem, ho... (2013.10.03. 15:32) A holnap már nem, lesz szomorú...
  • Vicuska: @Zuska: Kedves Zuska! Sokat jelentett a kommented, sok mindenre rávilágított... Ezt a bejegyzést ... (2013.10.03. 15:29) Idővel mindent másként lát az ember...
  • Mikrobi: Gyere haza! Néha én is töltök némi időt Németországban, de azért csak itthon a legjobb. (2010.12.05. 22:25) Egy hideg téli este emlékére
  • Árpádiusz: Tudod mi a külömbség az újrakezdés és az új kezdet között? (2010.06.14. 09:07) Az otthon az valami más...
  • Detlef: Legyél hálás azért, amit eddig kaptál az élettől, és akkor nem lesz benned félelem. Lehet, hogy ma... (2010.04.15. 18:51) A mérleg és a serpenyői

Linkblog

Csak élni akartam őszintén...

2009.01.05. 01:05 | Vicuska | 1 komment

"Én csak élni akartam õszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni, és érni õket el.
Két lábbal járni a földön, 
De a fellegek közt a fejemmel,
Élni úgy, hogy akit szerettem,
Sohasem feledjen el." 

Játszunk, újra együtt, az ő szívükben mással... Játszunk, és mosolygunk, mert ez kell, mert ezt illik, mert, még egy hónap... De én már nem értem, és nem érzem, hogy miért, és túl sok a hogyan... Fáj, mert azt hittem jó lesz, fáj, mert azt hittem egyszer boldog leszek... De nem, hasít belém, mégis mosolygok, de már túlságosan fáj...

Mert " ...az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán, Gyermekfej szõtt álmot, melyet végigálmodtak már. Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét, És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értek még...."

Sétálunk, nézzük a havat, így nem kell egymás szemébe nézni, nekem már nem is menne. Vesztettem, többet, mint amennyit az elején el tudtam volna képzelni. Boldogtalan vagyok, és félek, hogy ez kiderül. Üveges tekintettel nézek rájuk, miközben iszom a borom, és elhitetem, hogy minden tökéletes. Nem az. Innen nincs vissza út, ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége.

Ady jut eszembe, és folyton az, hogy új rablói vannak a nyárnak... Ez már nem én vagyok, és már nyár sincs, de nem is lesz. Sem belül, sem kívül... Fáradt vagyok, fásult, és talán depressziós is, de már mindegy... Véget ért a barátság, a mi időnk ezek szerint lejárt. Ennyi adatott, ezért még hálás vagyok, de már nem fordulok vissza. Még nézem a lámpafénynél aláhulló hópelyheket, és reménykedek valamiben, ami talán sosem jön el. Könnyes a szemem, és csak én tudom, hogy lassan végleg búcsúzom, de könnyedén fogom a hidegre.

Ez volt az utolsó mosoly, az utolsó hazugság, az utolsó beszélgetés. Már nem bírom, már nem hiszek benne, már nincs erőm. Ismét feladom, és ismét kiszállok, mint már oly sokszor. De ez most más. Jobban fáj, nagyobb az űr. Hiszem, hogy utoljára tettem, hiszem, hogy legközelebb sikerül, és búcsút intek. Mindennek, ami az elmúlt fél évben fontos volt, mindennek, amiről azt hittem, őszinte...

A bejegyzés trackback címe:

https://vicuska.blog.hu/api/trackback/id/tr15858184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildsisy 2009.01.05. 08:50:00

Szia!
Ne keseredj el, előtted még az élet! A szerelem manapság nagyon hamar elmúlik...
süti beállítások módosítása