Egy éve nem omlottam össze, ma ismét
Az elmúlt 2 hétben rengeteg minden történt, és én valahogy képes voltam állva maradni. Először tönkrement a kapcsolatom egyik pillanatról a másikra. Szerelmes voltam, a közös életünket terveztem és úgy tűnt, ő is. Aztán minden megváltozott. Azt mondta nem szerelmes már, kezdjünk új életet. Én egy év alatt másodjára teszem ezt, mindkétszer miatta. Ezután hoztam egy döntést: maradok, bármilyen nehéz is lesz.
Az élet ment tovább, még ha számomra fel sem tűnt, hogy ugyanúgy felkel a nap és a többi ember számára egy ugyanolyan színes és mozgalmas élet folytatódik ezzel, mint amilyen ezelőtt volt. Csak nekem halt meg minden egy kicsit. Sokat segített, hogy minden nap eljártam dolgozni, hogy lekötöttem magam és nem rágódtam 24 órában a nyomoromon, de esténként egyedül a közös ágyunkban újra és újra rámtört a bizonytalanság. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy jól döntöttem-e amikor kijöttem, vagy most helyes-e, ha maradok.
Belevetettem magam a lakáskeresésbe, bútorokat nézegettem és próbáltam nagyon erős és elszánt maradni még akkor is, ha soha nem volt még ennyire nehéz semmi. Hiányzik minden, ami valaha természetes volt és mindenki, aki valaha elhitette velem, hogy nem vagyok egyedül. Hát most nagyon egyedül maradtam, barátok ide vagy oda.
Aztán minden nappal egy kicsit jobb lett. Még mindig nem tudok rendesen enni vagy aludni, de néha már elhittem, hogy van esélyem arra, hogy boldog legyek, de ma reggel egy könnyen orvosolható apróság visszadobott oda, ahová soha többé nem akartam kerülni: A teljes reménytelenségbe.
Csupán annyi történt, hogy a régi és már épp lecserélésre váró telefonom tönkrement. Ez nem nagy dolog, pillanatok alatt lehet orvosolni a 21. század és az internetes rendelések világában, de valahogy ma olyan volt, mintha ezzel az egész világ kitagadott volna magából. Elérhetetlen lettem akkor, amikor semmire nincs nagyobb szükségem, mint hogy valaki felhívjon és én úgy érezzem, hogy tartozok valahová.
Most épp nem tartozom sehová. Csak lógok az ismeretlenben egyedül egy hatalmas lakásban és egyedül egy még hatalmasabb világban és hiányzik valami, ami kapaszkodó lehetne. Valami, ami olyan mint egy otthon.